Az számít a közéletben hogy mit mond? Dehogy...hogy ki mondja! A két mondat nyelvtani paradoxonán rögtön egy illedelmes sasszéval tovaléphetünk. Többször is beszélgettem barátaimmal, és ismerőseimmel mostanában erről. A két politikai oldal szimpatizánsai érzelmileg erősen kötődnek, gyakorlatilag csak az számit hogy KI a kommunikátor, a releváns tartalom lassan teljesen feleslegesé válik. Nem kell újat mondani, elég csak a másikról valami felháborítót kijelenteni, és a kedves polgárokban lobban a tűz, bicskák nyiladoznak az apró szöszmötöktől pettyezett zsebekben. Felfokozott a hangulat. Érzelmek vannak, és kevesebb gondolat. Kicsit belül mindkét oldalon érzik hogy a terjengő rothadás szag nem csak átellenről szivárog, de oly kevesen vallunk be egy apró szellentést is, hát még egy országnyi tévedést. Fodrásznál akad férfiember kezébe - jó esetben - tipikus női szennylap, melyben a hölgyek párkapcsolati problémáit a nullához konvergáló mértékben diagnosztizált tanácsadó megoldásként azt kéri - engedjük el. A problémákat. A másikat. A gyerekvállalást. Vagy az imént idecitált szellentést. Bármit. El kell engedni, és akkor jön az a bizonyos valami, vagy tényleg/végleg elmegy. Ezek a tanácsok olyan ponyvásak, olyan könnyen osztogathatók, de ez jut eszembe a mostani állapotokról. Kétlem hogy bármelyik oldalnak sikerülne meggyőzni a másikat. Kicsi a valószínűsége, hogy tengerentúli szirupos filmekhez méltón tapssal kísért egymásra borulás mentén szipogva tekint egymás könnybe lábadt szemébe megbocsátón a polgárikeresztényarisztokrata és a liberálszoclib. Ebbe az irányba tehát ne is induljunk el. De elengedni! Oh! Azt azért meg kéne próbálni. A mostani kis játszmák, csaták, sosem érnek véget. Mindig fel tud hozni a másik oldal valami ellenpéldát. "meramikorhazudott" vagy "igen, merakkorőlopott". Ennek sosem lesz vége ha nem engedjük el. Ezek az érzelmek annyira erősen tartanak fogva sokunkat, hogy nem látjuk a valódi értékeket, és az életünk pedig elszáguld mellettünk mint fekete Volga az Andrássy úton. De hogy korrekt legyek, az ablakából most "árpádsávoszászló" lengedez.
Összefoglalva, ennek így sosem lesz vége. Ha csak egyre többen nem kezdik el „elengedni”. Ez nem azt jelenti hogy nem kell komolyan venni. Dehogy. Igen is veszélyesnek tartom hogy az emberek ilyen arányban fordulnak el a politikától. A baj abból származik hogy akik meg felé fordulnak, beleőrülnek. Elárulom - nincs azonnali megoldás. Nincs jó vagy rossz. Egyik sem jobb a másiknál. Próbáljuk elengedni az érzelmeket, melyek ilyen erősen befolyásolnak és meghallani a valódi tartalmat, a valódi üzenetet. Érdemes, és megdöbbentő élmény ilyen módon olvasni, hallgatni, nézni.
Szerintem tehát nem az számít hogy KI mondja, hanem az hogy MIT mond! Remélem tudunk erről alant beszélgetni!
