Antifa, nem hajlik a szélben!

Íme a cikk.

Egyszerűen felfoghatatlan számomra hogy nyiltan antiszemita cikkek hogyan jelenhetnek meg a magyar sajtóban. Nem elég hogy butaságok vannak benne leírva, vagy ennyire naív, esetleg álnaív a szerző? Mégiscsak túlzás hogy ez az ember a hitelválságról mindőssze ennyit tudott felböfögni magából. Hogy a zsidók a hibásak? Valóban nem változik semmi? Tényleg itt tartunk, hogy ha baj van akkor van bűnbak akiket elő lehet rángatni? Miért nem néz körül egy kicsit a nemzetközi sajtóban? Ott ugyanis VALÓDI újságírók VALÓDI elemzéseket írnak és tesznek közzé. Nem pedig ezt a szélsőséges ocsmányságot, ami mellől már csak valami náci karikatúra hiányzik.

Nektek mi a véleményetek?

Szépen vagyunk. Az egyik oldalon a színGecyk, a másik oldalon meg kissé állat- vagy inkább Fajvédők. Maximálisan egyetértek azzal, hogy a művészeti szabadság rendkívül fontos. Ettől szép. Megölni egy állatot? Kínozni? Felvenni a szenvedését? Megdöbbentő számomra hogy ez az ember úgy úszta meg a büntetést, hogy a barátai azt nyilatkozták a bíróságon hogy nem emlékeznek, azonban valószínűsíthető hogy még az állatvédelmi törvény hatályba lépése előtt történt az eset. Te jó ég! Toepler Zoltán bárminemű nyilvános működése hogyan lehetséges még? Miért van az, hogy a művészet Frei Tamása alkot. No persze hogyan tiltanák meg neki? (Jó esetben ha letöltötte volna a börtönbünetését!) Szerencsére sehogy, ez egy szabad ország. Mégis - a közönség nem jelezne azzal egyértelműen hogy távol marad? Pedig az egyértelmű üzenet lehetne. Igaz Frei Tamás műsorát is nézik... De ez az ember gyilkos. Akit meg sem büntettek. Aztán látott még egy megoldást. Most barátaival kijátszották a legalantasabb kártyát. Egy amúgy is szép lassan a szélsőség felé csúszó országban olyan gerillakampányt folytattak, amire rá is harapott szélsőjobb, és a sajtó egyaránt. Lassan termékeket is így fogunk reklámozni? A nacionalista kártyát kijátszva?

Aztán ott van a másik oldal! Fajvédők. Akik a fent bemutatott gyilkos által szerzett színházi előadás után disznószarral öntögetnek, majd azt üvöltözik hogy nem mi kezdtük?! Velem elég ritkán történik meg hogy miközben belém kötnek pont van nálam egy vödör szar. Eredetileg állatvédőnek aposztrofálják magukat, majd nyíltan fajvédőnek, nemzeti radikálisnak, illetve végül – „…mi csupán az értékeket védjük.” A zsidózás persze megy végig - borzalom - amit remélem sosem kell megszokni ebben az országban. Nos, tényleg szépen vagyunk.

Az hogy egy színdarabban káromkodnak, vagy éppen egy fekete fiatalember játssza benne Ádámot, belefér a művészi szabadságba. A darab promóciójának készített videók célja...hm.. – és a másik oldal bekapta a horgot. A maga vehemenciájával és vérbő zsidózásával le is járatta magát és az országot ismét, de hatalmas reklámot csinált a műnek. Amivel nem lenne baj, ha nem kötődne hozzá egy gyilkos kéz. Az a gyilkos, amely szerint: „Én nem azért öltem meg ezt az állatot, mert a forgatókönyvben ez volt, hanem azért került be ebbe a filmbe, mert véletlenül ennek helye volt a filmben. Ennek semmi köze az állatkínzáshoz.”

Velem van a baj? Vagy ez tényleg belefér?

Kezdődik

Boci Boci tarka!
Se füle, se farka!
Odamegyünk lakni,
Ahol tejet kapni!


A legdurvább, legperverzebb alkotás a magyar folklórban! A színes állat kiálló részek nélkül, akit magára hagynak, ha nem ad tejet...Ezért vagyunk ilyenek...:-))

Jó, nyilván reflektál a "tarka magyar" történetre, mert ez most nagyon foglalkoztat, lázban vagyok. Végre valami igazi dolog. Azért is tetszik, mert láthatóan a szélsőségek egyik oldlaról sem tudnak vele mit kezdeni, csak a saját verbalitásuk szintjén támadni. Bizony, mert talán ez egy mérföldkő lehet, ahogyan a hídzár, vagy a TV ostrom is azok voltak. Abban reménykedem, hogy hamarosan megint ciki és kínos lesz a kireksztés bármilyen formája.

Az számít a közéletben hogy mit mond? Dehogy...hogy ki mondja! A két mondat nyelvtani paradoxonán rögtön egy illedelmes sasszéval tovaléphetünk. Többször is beszélgettem barátaimmal, és ismerőseimmel mostanában erről. A két politikai oldal szimpatizánsai érzelmileg erősen kötődnek, gyakorlatilag csak az számit hogy KI a kommunikátor, a releváns tartalom lassan teljesen feleslegesé válik. Nem kell újat mondani, elég csak a másikról valami felháborítót kijelenteni, és a kedves polgárokban lobban a tűz, bicskák nyiladoznak az apró szöszmötöktől pettyezett zsebekben. Felfokozott a hangulat. Érzelmek vannak, és kevesebb gondolat. Kicsit belül mindkét oldalon érzik hogy a terjengő rothadás szag nem csak átellenről szivárog, de oly kevesen vallunk be egy apró szellentést is, hát még egy országnyi tévedést. Fodrásznál akad férfiember kezébe - jó esetben - tipikus női szennylap, melyben a hölgyek párkapcsolati problémáit a nullához konvergáló mértékben diagnosztizált tanácsadó megoldásként azt kéri - engedjük el. A problémákat. A másikat. A gyerekvállalást. Vagy az imént idecitált szellentést. Bármit. El kell engedni, és akkor jön az a bizonyos valami, vagy tényleg/végleg elmegy. Ezek a tanácsok olyan ponyvásak, olyan könnyen osztogathatók, de ez jut eszembe a mostani állapotokról. Kétlem hogy bármelyik oldalnak sikerülne meggyőzni a másikat. Kicsi a valószínűsége, hogy tengerentúli szirupos filmekhez méltón tapssal kísért egymásra borulás mentén szipogva tekint egymás könnybe lábadt szemébe megbocsátón a polgárikeresztényarisztokrata és a liberálszoclib. Ebbe az irányba tehát ne is induljunk el. De elengedni! Oh! Azt azért meg kéne próbálni. A mostani kis játszmák, csaták, sosem érnek véget. Mindig fel tud hozni a másik oldal valami ellenpéldát. "meramikorhazudott"  vagy "igen, merakkorőlopott". Ennek sosem lesz vége ha nem engedjük el. Ezek az érzelmek annyira erősen tartanak fogva sokunkat, hogy nem látjuk a valódi értékeket, és az életünk pedig elszáguld mellettünk mint fekete Volga az Andrássy úton. De hogy korrekt legyek, az ablakából most "árpádsávoszászló" lengedez.

Összefoglalva, ennek így sosem lesz vége. Ha csak egyre többen nem kezdik el „elengedni”. Ez nem azt jelenti hogy nem kell komolyan venni. Dehogy. Igen is veszélyesnek tartom hogy az emberek ilyen arányban fordulnak el a politikától. A baj abból származik hogy akik meg felé fordulnak, beleőrülnek. Elárulom - nincs azonnali megoldás. Nincs jó vagy rossz. Egyik sem jobb a másiknál. Próbáljuk elengedni az érzelmeket, melyek ilyen erősen befolyásolnak és meghallani a valódi tartalmat, a valódi üzenetet. Érdemes, és megdöbbentő élmény ilyen módon olvasni, hallgatni, nézni.

Szerintem tehát nem az számít hogy KI mondja, hanem az hogy MIT mond! Remélem tudunk erről alant beszélgetni!

Tarka barka kis hazánkról van szó, a TARKA MAGYAR mozgalomról. Nagyon bízom benne hogy nem tudja majd semmilyen párt sem ráerőszakolni magát, vagy nem derül ki valami sandaságos háttértámogatás. Bízom bennetek Tarka Magyarok, én ott leszek.

Ha nem tudod miről beszélek, érdemes egy pillantást vetni ide: http://tarkamagyar.blog.hu

Csapjunk is a lovak közé - bár nem szeretem ezt a mondást, meglehetősen durva - érzelgős, tipikus első posztot esetleg majd később, mondjuk ha ledönt az infulenza és több időm lesz.

Megszületett az Antifa szó, és megszülettek az Antifák. Tehát megszületett az Antifázás is - és kétségtelenül hideg van.

A szülés nehéz volt - inkább feszült. Az anya állítólag jól van, bár pszichésen aggódom kissé. De az anya meglepődne ha tudná hogy az Antifák hány kilóval jöttek a világra. Hogy milyen sokan vannak. Hogy mennyivel többen mint akik kirekesztenek és saját sikertelenségüket másokon próbálják meg megbosszulni saját maguk helyett.

Az anya: Dr. Morvai Krisztina (1963) jogász, az antifákon kívül van még három lánya, és férje, Baló György. Minden más tagságától megvált ha jól tudom, kilépett a Civil Jogász bizottságból.

Nos, kedves Krisztina, anyu! Jó gyerekek leszünk, de ha nem baj, minden kedves gondolatot, mely elindíthatna minket az élet kies útvesztőiben, igyekszünk hamar elfeledni: http://index.hu/video/2008/09/21/morvai/?p=0

Ja, és anyu, ha mi Antifák lettünk akkor te Fa vagy? Annyira olcsó lenne, így kihagyom az ivarszervvel való tréfálkozást...